Az osztrák Gewinn üzleti magazin cikkének kivonata
2018.02.13.
Az Ausztriában megjelenő gazdasági magazin, a Gewinn januári számában, Friedrich Ruhm és Robert Wiederisch szerzők által írt, többoldalas interjút jelent meg Robert Schmiddel, a Baumit anyavállalatának, a Schmid Industrie Holding (SIH) ügyvezetőjével. Az Építőanyag-ipari óriás címet viselő cikkből nemcsak képet nyerhetünk a vállalatról, hanem megtudhatjuk azt is, milyen innováció, rejtélyes beruházás, történelmi szituáció segítette a merész és mindig fejlődőképes családtagokat, és mi köze volt egy gólkirálynak a márkaismertséghez.
Az alábbiakban részleteket közlünk a cikkből:
A Schmid Industrie Holding a Baumitot rövid idő alatt az építőanyag-kereskedelem egyik legismertebb márkájává tette. A vállalatot irányító Robert Schmid pedig arról is beszélt, hogy az 5100 embert foglalkoztató és 1,6 milliárd euró éves árbevételt elkönyvelő, családi tulajdonban lévő cég vezetésének harmadik generációja előtt még hatalmas lehetőségek állnak.
Akár egy vetélkedőben is feltehetnénk a kérdést: mióta is létezik a „Baumit”? A helyes válasz valószínűleg sokakat meglep, hiszen a márka ugyan csak 1988 óta létezik - Ausztriában mégis mindenki jól ismeri. Nem is akárhogyan! A Market Intézet legfrissebb tanulmányának adatai szerint a Baumit hitelesített márkaismertsége 86 százalékos, ami azt jelenti, hogy a neve az építőanyagok között legalább annyira ismert, mint a Manner az ostyák és a kekszek világában.
Azt már kevesebben tudják, hogy a Schmid Industrie Holdinghoz érdekeltségi körébe tartoznak olyan további, jól ismert márkák, mint az Austrotherm, a Murexin, a Lorencic, a Wolfplastics, valamint a vadász-, illetve szabadtéri (sport)tevékenységekhez szükséges felszereléseket forgalmazó üzletlánc, a Kettner.
A családi tulajdonban lévő vállalkozás – melyet már a harmadik generáció irányít - ma a világ 27 országában van jelen, és több mint 5100 alkalmazottjával 1,6 milliárd euró éves árbevétellel büszkélkedhet. Ebbe a statisztikákba még nem számolták bele a karintiai székhelyű Wietersdorfer Csoport árbevételét, melyet a Schmid-Holding a tavalyi évben vett át.
Ha az A2-es déli autópálya felől érkezünk Piestingstalba, a wopfingi üzemet nem lehet nem észrevenni. Minél közelebb érünk az amúgy nyugalmas helynek látszó Wopfinghoz, annál nagyobbnak tűnnek a tájból markánsan kiemelkedő tornyok. Külön érdekesség, hogy a legmagasabb torony, a cementművek 85 méter magas hőcserélője harminc évvel ezelőtt (hat esztendőn keresztül) „a legnagyobb titokban” kellett hogy épüljön.
Addig ugyanis a Wopfinger, 1911 óta csak mésztermékeket gyártott. A gyártáshoz bányászott mészkő egy része azonban hulladékként halmozódott a telephelyen. Friedrich Schmidben ekkor támadt a cementmű építésének ötlete. Hogy az építkezés miért zajlott „titokban’ annak Robert Schmid (Friedrich Schmid fiának), a Schmid Industrie Holding ügyvezetőjének elmondása szerint két oka is van. A beruházás költségei az akkori árbevétel közel háromszorosát tette ki, ezért a munkák lassan folytak. Másrészt akkoriban még létezett az osztrák állam által kívánatosnak tartott cementipari kartell, és félő volt, hogy a leendő versenytársak kíméletlen háborút indítanak az új piaci szereplő ellen.
Bár a tulajdonosok sokáig azt kommunikálták, hogy az építkezésen a mészgyártáshoz szükséges speciális berendezések számára készül egy új épületrész, de a cementművekre jellemző forgódobos kemence beemelése után már egyre nehezebb volt az új beruházást titokban tartani. Az akkori cementipar prominens képviselői rossz nyelvek szerint távcsővel a kezükben zarándokoltak a közeli starhembergi várromhoz, hogy személyesen győződjenek meg az akkor már egyre gyakoribb találgatások igazságáról. A hír igaz volt, valóban cementgyár épület, de a kíméletlen piaci harccal kapcsolatos félelmek végül is alaptalannak bizonyultak.
Mindez 1980-ban történt. Akkoriban, amikor Ausztriában kezdett kialakulni az igazi szabad verseny, a védett piacok ideje leáldozóban volt. Wopfingban folyamatosan fejlesztették a termékeket, és volt elég bátorságuk ahhoz is, hogy saját márkát hozzanak létre. Így jött létre a Baumit márka, a karintiai Wietersdorfer Csoporttal való együttműködésben. Ez kivételes dolognak számított akkoriban. Nemcsak azért, mert olyan építőanyagok számára hoztak létre egy új márkát, melyek szinte minden építkezésen előfordulnak, hanem azért is, mert mindezt egy partnerségi viszonyban, közös munkával tették – emlékeztet Robert Schmid.
A márkát ismertté kellett tenni, de úgy, hogy ne kerüljön sok pénzbe. A Baumit szponzori szerződést kötött az akkor az osztrák első osztályú labdarúgóliga utolsó helyén tanyázó Admira Wacker Mödlinggel. Majd jött Gerhard Rodax, az 1989-ben az év labdarúgójává választott osztrák válogatott csatár, aki az 1989-90-es szezon gólkirálya lett. Rodax szó szerint a csúcsokra lőtte az Admirát. Ennél nagyobb szerencse nem is érhetett volna minket, mert így gyorsan ismert lett a Baumit neve – mondja Schmid.
A Baumit a kezdetektől fogva különös hangsúlyt fektetett a gyárilag előkevert, vagyis a felhasználásra kész, magas minőségű építőanyagokra. Ezek a termékek az éppen omladozó vasfüggöny mögötti Kelet-Európában is új piacokra találtak. A Baumit szerencsés volt, hiszen sokáig nem sok versenytársa akadt ebben a térségben, mivel a jól ismert német cégek akkoriban az újraegyesülő Németországban, a volt NDK piacain keresték a helyüket.
A Baumit első közép-európai leányvállalata 1990-ben, Magyarországon indult és az anyacég érdekeltségei évente legalább egy új országgal bővültek, miközben az árbevétel a fellendülés korszakában 20-25 százalékkal nőtt. Jelenleg az osztrák építőanyag-ipari konszern a Baumittal és más márkáival 27 országban van jelen, a többi között Ukrajnában, Oroszországban, Törökországban és Kínában. Miközben Ukrajnában és Oroszországban jól fut a szekér, Schmid szerint Törökországot és Kínát változatlanul „kísérleti terepnek” tekintik. Európában komoly súlya van a Schmid Industrie Holdingnak. Ami a piaci jelenlétet, szakismeretet és a széles áruválasztékot illeti, Európában nincs másik hozzánk hasonlatos vállalat – hangsúlyozza a tulajdonos.
Az innovációs erősség alapjait a nagypapa, Alois Schmid teremtette meg, amikor 1939-ben megvásárolta a csőd előtt álló Wopfinger Kő- és Mészüzemet. A második világháború után, a szétrombolt létesítmények újjáépítése során fejlesztette ki Schmid egy mérnök kollégájával az úgynevezett Maerz-Dreischach mészégető kemencét. A kemencéből a kibocsátott hőt újból felhasználták és így a felére tudták csökkenteni a mészégetéshez szükséges energiaszükségletet. Az innováció költségelőnyt hozott a számunkra és ennek révén a vállalat ki tudta vívni magának a piacvezető szerepet Ausztriában ─ magyarázza Alois Schmid unokája. A manapság a világban gyártott mészégető kemencék 90 százaléka még mindig ezen a szabadalmon alapul, amelynek licencét egy svájci kemencegyártóra ruházták át. Idővel jöttek az újabb innovációk, így a klímahomlokzat, a Nanopor vakolat vagy a cementágazatban a világon elsőként 2010-ben létrehozott füstgáztisztító berendezés, ami Wopfingot a világ egyik legtisztább építőanyaggyártó-üzemévé tette.
Jelenleg 5100 embert foglalkoztat a wopfingi székhelyű Schmid Industrie Holding, amelynek éves árbevétele elérte az 1,6 milliárd eurót (ez a szám még nem tartalmazza a Wietersdorfer-csoporttól 2017-ben átvett értékesítést.)
Közel egymilliárd euró, az éves árbevétel mintegy 60 százaléka a Wopfinger Csoporttól származik, ehhez tartozik a Baumit, a Wopfinger Baustoffindustrie, az Eurofillers Holding és a Wopfinger Transportbeton. A maradék szűk negyven százalék az Austrotherm (szigetelőanyagok), a Murexin (építőipari vegyi anyagok), a Lorencic (építőipari gépek és szolgáltatások), a Wolfplastics (műanyag-kötőanyagok) és a Kettner (vadászati árucikkek) csoportok között oszlik meg. Az utóbb felsoroltak közül a legnagyobb árbevételrész az Austrothermtől származik. A Schmid Industrie Holding üzlettársai Friedrich Schmid (60 százalék) és gyermekei, a fejenként 10-10 százalékkal rendelkező Elisabeth, Veronika, Peter és Robert Schmid. Utóbbi 2005 óta a Schmid Industrie Holding (schmidindustrieholding.com) ügyvezető igazgatója.
„Az első generáció teremti meg a vagyont, a második kezeli azt, a harmadik művészettörténetet tanul és a negyedik teljesen elzüllik, tönkremegy.” Az egykori német vaskancellár, Otto von Bismarck (1815-1898) mondása sok álmatlan éjszakát okozott a fiatal Robert Schmidnek. Amikor el kezdtem dolgozni, sok kétségem támadt, mert valahol azt olvastam, hogy az első generáció felépít valamit, a második kiépíti azt, a harmadik pedig az egésszel a vesztébe rohan – mondta Schmid. Ezért kutatni kezdte, hogy ez tényleg így van-e, és ha igen, akkor miért. Arra az eredményre jutott, hogy részben igaz a dolog, de korántsem azért mert a harmadik generáció „idióta” lenne. Az okokat szinte mindig a családon belüli vitákban, viszályokban kell keresni.
Amikor Robert 1997-ben utódként belépett a cégbe, kötöttek egy társasági szerződést, világos szabályokkal, minden elképzelhető esetre. A magam részéről azt a döntést hoztam, hogy a családból mindig csak egyvalaki vezetheti a vállalatot – mondja Robert Schmid. Ennek ellenére önmagát nem tartja annak a tipikus nagyvállalati csúcsmenedzsernek, „kapitánynak”, mint amilyen az ő szemében az apja volt.
Az apa, Friedrich Schmid a vállalat mellett működő tanácsadó testület elnöke, ebben a hónapban tölti be 75. életévét. A szenvedélyes vadász a hobbija mellett és veje társaságában a Kettner üzletlánc ügyeivel is foglalkozik. Ez az ő szenvedélye ─ mondja apjáról Robert Schmid, akinek francia felesége van és a házasságból két fiúgyermekük született. Robert vadászik, de mint mondja, nem olyan sokat, hogy saját vadászatboltra legyen szüksége. A természetet azonban szívesen járja.
A teljes cikk németül a Gewinn 2018. januári számában olvasható, vagy fizetős tartalomként ezen a linken érhető el: http://www.gewinn.com/management-karriere/unternehmen-maerkte/artikel/portraet-robert-schmid-schmid-industrie-holding-baumit/
